Boldog születésnapot! Huszonhárom éves a papírtigris

Kepli Lajossal, a Jobbik környezetvédelmi és energetikai szakpolitikusával készülő interjú-sorozatunkban annak apropóján emlékezünk meg a 23 évvel ezelőtti eseményekről, hogy kiszivárgott, a magyar kormány titokban tárgyal a szlovákokkal Bősről.

Végül szóba kerül az Illatos út is.

Lapinformációk szerint az Orbán-kormány tárgyalásokba kezdett a szlovákokkal Bősről. Az alku lényege, mi nem részesülünk a megtermelt áramból, ők nem kérnek pénzt az elmaradt beruházás miatt. Igaz, a Duna vízhozamáról konkrétumokat nem szivárogtattak ki.

Egészen elképesztő, hogy a Duna elterelésének (1992. október 25.) 23. évfordulóján még mindig rendezetlen Bős-Nagymaros kérdése, és egyben a Szigetköz helyzete. S mindezt csak tovább tetézi, hogy 1997-ben már a hágai Nemzetközi Bíróság is ítéletet hozott a hazánk és Szlovákia között fennálló peres ügyben. Kijelenthető, hogy az eddigi kormányok impotens külpolitikája miatt, előrelépés nem tapasztalható, pedig időről-időre felmerül a vízlépcső témája a közéletben.

Miközben a szlovákok néhány évvel ezelőtt bejelentették, hogy a beruházás értéke megtérült, azaz innentől kezdve már „ingyen” energiát állít elő, ezzel szemben hazánk kénytelen viselni a környezeti károkat.

Látszólag feloldhatatlan ez a helyzet. Mi ennek az oka?

Ennek is politikai okai vannak... Abban a történelmi pillanatban, amikor 1992. májusában az Antall-kormány felbontatta a szerződést a csehszlovákokkal, minden belpolitikai, társadalmi tényező felelőtlenül viselkedett. S ebbe a körbe tartoztak a Bőst ellenző környezetvédők is. Emlékezetes, hogy folyamatosan azt sugallták a magyar döntéshozóknak, hogy a szlovákok riogatása, mely szerint elterelik a Dunát, ha az Antall-kormány egyoldalúan felmondja a szerződést, csak egy „papírtigris”, üres fenyegetőzés. Mint láthatjuk, nem lett igazuk…

Azonban Bősnek nemcsak környezetvédelmi szempontból lettek súlyos következményei, hanem – mint ahogy említettem – beleragadt a belpolitikai szekértáborharcba. Egyszerűen tabutémává vált, amelyet nem lehet szakmai érvekkel megközelíteni, tárgyalni.

Így eshet meg, hogy bár megépült Dunakilitinél a vízerőmű, turbinával mind a mai napig nem rendelkezik, így a műtárgy kihasználatlanul áll, és nem termel áramot.

Pedig a klímaváltozás következtében, az egyenetlen csapadékeloszlás miatt egy hatékony vízgazdálkodási modell kialakítása elengedhetetlenül fontos. Ugyanis jelenleg évente 5-6 köbkilométernyivel több víz hagyja el az országot, mint amennyi érkezik.

Visszatérve az Orbán-kormányra, mi a véleménye a jelenlegi, a nyilvánosság kizárása mellett folytatott tárgyalásról?

A nyilvánosság kizárása felháborító, de az itthon berögzült álláspontok miatt, érdemi elmozdulás talán nem is lenne, ha a széles közvélemény előtt zajlanának a tárgyalások a szlovákokkal. Ugyanakkor az a kiegyezés, amely a kiszivárogtatott levelekből elénk tárul, közel sem jelent megoldást, hiszen hazánk semmivel sem lenne előrébb; a Bősben termelt áram fele minket illet, ezzel szemben a magyar tárgyaló delegáció nemcsak erről az értékről mondana le, hanem a Duna vízhozamáról is. Ez egy határozatlan, impotens viselkedés az Orbán-kormány részéről, a Jobbik olyan megoldást szorgalmaz, amely megfelel a magyar érdekeknek.

A héten kiderült, a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelyéről származó, egészségre káros vegyi anyagokat mutattak ki a környékbeli házakban vett pormintákból.

Szomorú, de sajnos nem meglepő ez a hír. Nyilvánvaló volt, hogy nem múlik el nyomtalanul az az ipari termelés, illetve felelőtlen hulladékgazdálkodás, amit ott folytattak, ugyanakkor az is kiderül ebből, hogy a kormány továbbra is csak tűzoltó munkát végez.

Csak ott avatkozik be, s ott sem túl gyorsan, ahol helyi lakosok, civilszervezetek jelzik a bajt, és nem a megelőzésre fekteti a hangsúlyt. Ennek pedig rendkívül súlyos következményei lehetnek, ha a vízbázisunk elszennyeződik, az nagyvalószínűséggel visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el.

Ugyanakkor meg kell emlékeznünk Illés Zoltán roadshow-járól is.

Az előző Orbán-kormány államtitkára az adatok hallatán megint körbejárta a hazai sajtót, hogy elmondj, ő bizony már hivatali ideje alatt is szorgalmazta az Illatos út felszámolását. Ha ez tényleg így van, akkor ezzel Illés ismét bebizonyította, hogy alkalmatlan volt a környezetvédelmi feladatok államtitkári szintű ellátására. S ha ehhez hozzávesszük, hogy az egykori államtitkár volt, aki megakadályozta, hogy felszereljék a dunakiliti vízműbe a turbinákat, akkor kijelenthető, a magyar környezetvédelem 2010-óta tartó tudatos leépítésének Illés Zoltán is tevékeny részese.

Sarkadi-Illyés Csaba

zoldvalasz.hu

Tartalom megosztás

Tartalom átvétel