Minden embernek, közösségnek, településnek és nemzetállamnak megvan a maga felelőssége

Kepli Lajossal, a Jobbik környezetvédelmi és energetikai szakpolitikusával készülő interjú-sorozatunkban az Ásotthalom külterületén végzett szemétszedés kapcsán a környezettudatosságról beszélgettünk.

-A héten Ásotthalom külterén, az egykori bevándorló-gyűjtőpontnál szedett hátrahagyott szemetet. A közösségért, környezetért önként vállalt feladatok a környezettudatosság részei?

A Jobbik az idén meghirdette az Önkéntesség Évét, aminek keretében a párt politikusai minden hónapban egy napot olyan társadalmi tevékenységgel kell, hogy töltsenek, ami azonnali hasznot hoz a közösség számára. Ezt lehet szociális, vagy épp karitatív területen, de persze ugyanilyen hasznos, ha valaki a környezet javítása érdekében tesz valamit. Ennek egyik leglátványosabb része a hulladékgazdálkodás, a szemétszedés.

Két nappal ezelőtt valóban Ásotthalom külterén dolgozott az egész Jobbik-frakció, ám sajnálatos módon hazánkban a bevándorlók után hátramaradt szeméten kívül, továbbra is rengeteg az illegális hulladék lerakat, erdeinkben, folyóink partjain, aminek felszámolására gyakran csak egymásra vár a lakosság és a különböző hatóságok.

-Egyáltalán, mit jelent környezettudatosnak lenni?

Minden embernek a lehetőségeihez, képességeihez mérten a tudatosan kell a környezettel, a természettel szemben viseltetnie.

A környezetvédő nem egy külön embertípus, még akkor sem, ha még mindig gyakran bogarasnak nézzük, ha valaki szelektív módon kezeli a hulladékot, ha vásárlásnál figyelembe veszi, hogy minél kevesebb csomagolóanyagot használjon fel, vagy ha lekapcsolja a villanyt, vagy kihúzza az éppen nem használt telefontöltőt a konnektorból.

Ezek apróságoknak tűnhetnek, ugyanakkor az ilyen kis dolgokból áll össze a nagy egész, és így változtathatunk a közösségi létünkön, vagy akár a világon. A (környezet)tudatosság nem pénz kérdése, vagy legalábbis egy hosszú távú befektetés. Például az energia hatékony felhasználásával pénzt spórolhatunk meg magunknak, míg a környezetünk tisztán tartása, megóvása pedig a közösségeket építheti.

-Ha már szóba került a közösség; a vállalások nemzeti szinten is léteznek, alkalmasint nyakunkon a párizsi klímacsúcs.

Minden embernek, közösségnek, településnek és nemzetállamnak megvan a maga felelőssége, ugyanakkor a nemzetállamok képviselői döntenek a minket érintő kérdésekben, így rajtuk fokozottabb a felelősség. Egy elhibázott kormányzati döntés óriási károkat okozhat egy ország természeti kincseiben, erőforrásaiban, amire az Orbán-kormány több példával is szolgált.

Hazánk számára továbbra is az energiahatékonyság jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanis, ahogy tartja a mondás, a legolcsóbb energia, a fel nem használt energia. Azonban Magyarországon egyelőre mind az ipari fogyasztók, mind pedig a lakosság sok energiát pazarol. Pedig hazánk importfüggőségét energiahatékonyságot megcélzó beruházásokkal is lehetne csökkenteni, miközben ez valódi rezsicsökkentést jelentene a magyar lakosság számára. A károsanyag-kibocsátás okán a klímaváltozásra is kihatással lehetünk egy átfogó energiapolitikai paradigmaváltással.

Ugyanez a felesleges pazarlás figyelhető meg a vízfogyasztás esetében is. A sok pénzért megtisztított vizet egyszerűen elpocsékoljuk, miközben a világon milliárdnyi ember nem jut tiszta vízhez. Ez a fajta súlyos aránytalanság viszont később komoly következményekkel járhat.

Személy szerint abban bízom, hogy Párizsnak lesz kézzelfogható eredménye, azonban ezúton is mindenkit arra buzdítok, hogy ne a résztvevő nagyhatalmakra várjanak, hanem helyben cselekedjenek, ami nemcsak az ember lelkét tölti fel, de előbb-utóbb kihatással lesz a környezetére is.

Sarkadi-Illyés Csaba

zoldvalasz.hu

Tartalom megosztás

Tartalom átvétel